| A macskák (idiopatikus) alsó hugyúti szindrómája
Bevezető
A betegség az alsó hugyútakat, elsősorban a húgyhólyagot érinti és olykor mikroszkopikus méretű kristályok képződésével jár a vizeletben. Ezek mechanikailag károsítják az alsó hugyútakat, ezért az érintett macskák gyakran és fájdalmasan vizelnek és a vizeletük véres. Gyakori az is, hogy az alom mellé ürítenek erőlködve egy-két csepp vizeletet, amit sokan összetévesztenek a bélsárrekedéssel. Az esetek többségében kristályképződés nélkül alakul ki hólyaggyulladás. Nem egységes kórképről van szó, hanem több hasonló tünettel jelentkező betegségről.
Előfordulás
Az alsó húgyúti betegség a macskák mintegy 1%-át érinti. Bizonyára ennél több betegszik meg, csak a tulajdonos nem észleli ezt vagy nem fordul állatorvoshoz vele. A rendelőben megforduló betegek mintegy 5%-a szenved ebben, vagyis meglehetősen gyakori. A túlsúlyos, a fiatal és a fiatal-középkorú macskák gyakrabban érintettek. Ahogy a macskák idősödnek, egyre ritkábbá válik a megbetegedés.
Kórokok
Az idiopatikus megjelölés arra utal, hogy a betegség pontos oka nem ismert. Az esetek döntő többségében (több mint 98 %-ban!) nem áll baktériumos fertőzés a hátterében. Korábban a kandúr macskák ivartalanítását és a száraz tápok etetését feltételezték okként, de kiderült, hogy ezekkel nem lehet a betegséget kiváltani. Annál, hogy a táp száraz vagy nedves, sokkal fontosabb kérdés annak összetétele és minősége! A struvit kristályok a fiatal nőstényekben gyakrabban jelentkeznek, mint kandúrokban. Az elégtelen vízfogyasztás, az elhízás és a stressz viszont fontos hajlamosító tényező.
Mint a bevezetőben említettük, az esetek többségében nem jár az alsó hugyúti megbetegedés kristályképződéssel, hanem ismeretlen oktanú hólyaggyulladás áll a tünetek hátterében. Ennek okai közt több vírust is emlegetnek a kutatók (köztük a macska herpesz- kalici-, adeno- és szinkcicium képző vírusát), de ezek szerepét még nem sikerült pontosan tisztázni.
Klinikai tünetek
Sok macskánál az első jel, hogy nem a macskavécébe vizelnek, hanem inkább a szilárd padozatra (csempére, konyhai munkaasztalra, mosdóba vagy fürdőkádba). Ezért is hiba ilyenkor megbüntetni őket, mert a jelenség nem tudatos "rosszaság", hanem a fájdalom következménye, a büntetés pedig a stressz fokozódásához és ezáltal a tünetek súlyosbodásához vezethet.
A legtöbb beteg macska fájdalmasan erőlködve vizel és véres a vizelete. A nőstényekben olykor 1-1,5 cm-es hólyagkő fejlődik ki, amit műtéttel kell eltávolítani. A hímeknél pedig a kristályok és a hugyútakban termelődő ragacsos anyag keveréke vagy a húgycső masszív gyulladása elzárhatja a húgycsövet, ami megakadályozza a vizeletürítést. Ez az esetek kevesebb, mint 20 %-ában következik be. Ha ezt nem kezelik, 48 órán belül húgyvérűség következtében elpusztul a macska. Mivel a nőstények húgycsöve rövid és vastag, az elzáródás náluk csak kivételesen fordul elő.
Diagnosztika
A kórelőzményi adatok, a klinikai vizsgálat, a vizeletvizsgálat, illetve, ha szükséges, akkor kiegészítő vizsgálatok alapján diagnosztizáljuk az alsó húgyúti megbetegedést. A kórelőzményi adatok fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni, vagyis a diagnózis felállításához a tulajdonos közreműködésére minden esetben szükség van. A fizikális vizsgálat gyakori része a hólyagcsapolás (cystocentesis) és katéter felvezetése a húgycsőbe. Ehhez nyugtatásra, illetve altatásra lehet szükség. A vizelet vizsgálata minden esetben elengedhetetlen a diagnózis felállításához és ismételni is kell a gyógyulás ellenőrzése végett. Az első alkalommal az állatorvos megállapítja a vizelet fajsúlyát, tesztcsíkkal ellenőrzi a vizelet pH-ját és összetevőit, majd mikroszkóppal megvizsgálja a lecentrifugált vizelet üledékét. Ez minden esetben elengedhetetlen, ugyanis vizeletvizsgálat nélkül nem vizsgálhatóak a betegséggel járó legfontosabb diagnosztikai jelek, mint pl. a haematuria (vérvizelés), a crystalluria (kristályok a vizeletben), a pyuria (gyulladásos sejtek a vizeletben) vagy a bacteriuria (baktériumok a vizeletben). A vizelet alapos elemzése nélkül soha nem állítható fel diagnózis!
A laikusok körében nagyon elterjedt az a tévhit, hogy az alsó hugyúti megbetegedések diagnosztikájában ultrahang- vagy röntgenvizsgálat is szükséges, de ezek a legtöbbször feleslegesek. Az alapvizsgálatokkal (kórelőzmény, klinikai vizsgálat és vizeletvizsgálat) szinte minden esetben diagnózishoz lehet jutni, ha pedig nem, akkor esete válogatja, hogy mi a legjobb folytatás: a bakteriológiai vizsgálat, a vérvizsgálat, a röntgenvizsgálat, az ultrahangvizsgálat vagy a húgyhólyag tükrözése. Ennek eldöntését bízza egy gyakorlott diagnosztára. Önmagukban ezek a kiegészítő vizsgálatok ugyanis általában nem alkalmasak a diagnózis felállítására.
Gyógykezelés
Minden esetet egyedileg, a klinikai- és a vizeletvizsgálat eredményének megfelelően kezelünk. Ha sem hólyagkő, sem pedig húgycsőelzáródás nem tapasztalható (üres a hólyag), akkor is el kell végezni a vizeletvizsgálatot. Ennek eredménye alapján diétát és/vagy gyógyszeres kezelést javeaslunk, ami segít a probléma leküzdésében. Ha a húgycső elzáródott, az közvetlen életveszélyt jelent, ezért azt mielőbb igyekszünk felszabadítani. Ehhez katéter bevezetésére és rövid altatásra van szükség. A beavatkozás után a dugó jellegétől és a vizeletvizsgálat eredményétől függően hazaengedjük vagy további megfigyelés alatt tartjuk a macskát és katéterrel biztosítjuk a húgycső átjárhatóságát, különben kialakulhatnak a húgyvérűség tünetei. Ha erre van gyanú, akkor intravénás folyadékkezelésre van szükség.
A kezdeti kezelést követően 7-10 nappal újra ellenőrizzük a macskát és a vizeletét is. Erre azért van szükség, mert sok a látszólagos javulás, miközben a húgyhólyag gyulladása, a kő- vagy kristályképződés még mindig fennáll. Ha a kezelés idő előtt megszakad, az visszaeséshez vezethet. Ez amúgy is gyakori, ezért az ajánlott diétát vagy kezelést tartósan kell folytatni.
A kristályok közül leggyakrabban struvit kristályok keletkeznek a macska vizeletében. Ezek feloldhatóak, ezért az ilyen macskákat 2-3 hónapig olyan gyógytápokkal etetjük, amelyek nem csak segítenek megelőzni a kristályok képződését, de azok feloldódását is elősegítik.
Ha a stressz áll a betegség hátterében, akkor annak megfelelő kezelést adunk.
A betegség egyik gyakori szövődménye a hólyagrenyheség. Ez azt jelenti, hogy a hólyagfal izmai képtelenné válnak a megfelelő összehúzódásra és ezáltal a vizelet kiürítésére. Megfelelő kezeléssel az izomtevékenység helyreáll, de ehhez napokra vagy akár egy hétre is szükség lehet. Máskor vesekárosodás kíséri a megbetegedést. Ez akkor következik be, ha a vizeletürítés tartósan akadályozott és a folyamatosan termelődő vizelet nyomást gyakorol a vesékre. Ha ez bekövetkezik, megfelelő kezelésre van szükség, amivel a vesék működése visszaállítható. Mindkét szövődmény annak az eredménye, hogy a probléma tartósan fennáll, ezért a macska időben megkezdett kezelésével megelőzhetőek.
Ha kandúr ismételten húgycsőelzáródásban szenved vagy emiatt húgycsőszűkület alakul ki annak végső, péniszbeli szakaszában, akkor az a perineális uretrosztomiának nevezett műtéttel orvosolható. Ennek célja a húgycső végső, szűk szakaszának a kiiktatása, ahol az elzáródás gyakran bekövetkezik. Drasztikusnak tűnő beavatkozás, de a macskák általában jól viselik és életmentő lehet. Ezzel a módszerrel megelőzhető a további elzáródás, de olykor ismétlődő baktériumos hólyaggyulladás alakul ki utána, ritkábban hólyagkő keletkezik. A műtét csak akkor javasolható, ha biztos, hogy a húgycső végső szakaszában alakultak ki az elzáródások, a macska többször visszaesik és másképp már nem kezelhető.
Kórjóslat
A kórjóslat általában jó, mert a legtöbb macska állapota gyorsan javul, ha megfelelően kezelik és a visszaesés is többnyire megelőzhető. Ha tartósan fennáll a húgycsőelzáródás vagy rendszeres a visszaesés, akkor a kórjóslat bizonytalan. Sokszor az teszi reménytelenné az esetet, hogy a tulajdonosok otthon kísérleteznek a beteg kezelésével. Ez vagy felesleges, pl. antibiotikumot adnak, mert nem tudják, hogy macskák alsó hugyúti megbetegedésének kevesebb, mint 2 %-ában áll fenn bakteriális fertőzés, vagy ártalmas is, mert gyulladáscsökkentőkkel károsítják a veséket. Akár így, akár úgy, ezek a próbálkozások jelentősen rontják a cica gyógyulási és életben maradási esélyét.
Megelőzés
A visszaesések megelőzése érdekében két feladatra kell koncentrálni:
- Speciális tápok kaphatóak, amelyek segítenek megelőzni a visszaesést. Ezt a vizeletvizsgálat eredménye alapján választjuk ki. Leggyakrabban magnézium-ammónium foszfát (struvit) kristályokat találunk a vizeletben, ezért a visszaesés megelőzésére olyan gyógytápot javaslunk évekig etetni, ami összetétele révén elősegíti a kristályok feloldását és újabbak termelődését. Ha a vizeletben kalcium oxalát kristály van, akkor más típusú gyógytáppal azok képződése is megelőzhető. Ezek mellett más kristályok is előfordulhatnak, amelyek eltérő kezelést igényelhetnek, ezért is elengedhetetlen a vizeletvizsgálat a gyógykezelés megkezdése előtt.
- A betegség megelőzése érdekében igyekezni kell növelni a vízbevitelt. Ha gyógytápot eszik a macska, az úgy van összeállítva, hogy minél többet igyon utána. Ha más eledelt eszik, akkor pedig ajánlott a száraz tápokat vízzel keverni vagy konzervtápot etetni helyettük, mert ez esetben a táplálékkal több vizet vesz fel. A többlet víz hígítja a vizeletet, ami csökkenti a kristályok kialakulásának valószínűségét. Mindig legyen bőséges mennyiségű friss ivóvíz a macska előtt. Ha a macska nem iszik tálból, akkor érdemes megpróbálni csapból folyó vízzel itatni legalább kétszer napjában. Kapható a vizet frissen tartó ivókút is az ilyen kényes macskák részére.
- A betegség különböző formái esetén a visszaesés esélye megfelelő gyógyszerekkel is csökkenthető. Annak eldöntése, hogy mikor melyik kezelésre van a cicának szüksége, szakember feladata.
- Mivel az utóbbi években a szorongás és a stressz kóroki szerepe egyre inkább előtérbe került, ezért igyekezni kell a stressz-helyzeteket mielőbb feloldani.
Ha nem gyógytápot, hanem egy a kereskedelmi forgalomban kapható tápot eszik a macska, amire az van ráírva, hogy segít megelőzni az alsó húgyúti betegség vagy a kristályok kialakulását, akkor az a vizeletet savanyítja, vagyis csak a struvit kristályok kialakulása ellen véd. Az ilyen táp etetése káros a másfajta kristályképződéssel járó megbetegedésekben vagy ha már vesekárosodás áll fenn, illetve a gyakran kristályképződés nélküli alsó húgyúti gyulladások esetén is. Ezért nem tanácsos ilyet adni a középkorú vagy idősebb macskáknak sem.
A macskák fertőző vérszegénysége
(Hemobartonellózis)
Bevezető
A macskák fertőző vérszegénységét egy mikroszkopikus méretű, egysejtű kórokozó, a Haemobartonella felis okozza. Ez a vörösvértestek felületéhez kapcsolódik, ezért az immunrendszer, miután felismerte, elpusztítja a kórokozót és vele együtt vörösvértestet is. Mivel a kórokozó nagyszámú vörösvértestet fertőznek meg, ezért a folyamat vérszegénységhez vezet.
Előfordulás
A fertőzöttség előfordulása nem ismert, mert körülményes a kimutatása. A ma ismert vizsgáló eljárások bonyolultak és a kórokozó a fertőzött állatokban vérében nincsen folyamatosan jelen.
A megbetegedés szezonalítást mutat, emellett egyes években halmozottan fordul elő, máskor pedig csak ritkán találkozunk vele. Ennek okai sem ismeretesek. Gyakrabban fordul elő kandúrokban és olyan legyengült állatokban, amelyek más betegségben is szenvednek.
A Haemobartonella felis nem betegíti meg az embereket vagy a kutyákat.
Kórokok
A hemobartonellózis terjedése még ma sem tisztázott minden részletében. Ismereteink szerint különböző vérszívó paraziták és a verekedésekből származó sérülések játsszák a legfontosabb szerepet. Újszülött cicák is megfertőződhetnek, de azt nem tudjuk, hogy ez a méhen belül vagy pedig a születés után következik-e be.
A betegség kialakulását több tényező is elősegítheti. Ilyen a macska retrovírusaival (a macskaleukémia és a macska immunhiány betegségének vírusával) való egyidejű fertőzöttség, a kóborlás, a verekedés más macskákkal, valamint az ivartalanítás és a védőoltások elmaradása is.
Tünetek
A beteg macskák lázasak és elesettek. A látható nyálkahártyáik (pl. a kötőhártya és a száj nyálkahártyája) gyakran porcelánfehérek a vérszegénység miatt, olykor sárgák a nagyfokú vörösvértest-szétesést kísérő sárgaság következtében. A beteg macskák zihálva, olykor nyitott szájjal lélegeznek. A klinikai vizsgálat során a lép és a nyirokcsomók megnagyobbodása is gyakori jel. A lassabban lezajló eseteket nagyfokú lesoványodás kísérheti. Az elhullás nem ritka.
Diagnosztika
A kórokozó gyakran a tünetmentes macskák vérében is megtalálható. A jelenléte esetén a klinikai tünetek hiányában „fertőzöttségről” beszélünk. A fertőzött állatokban a betegség általában más, gyengítő tényezők hatására alakul ki.
A kórokozót friss vérből készített vérkenetet megfestve, mikroszkóp segítségével mutatjuk ki. Ha a jelenléte mellett vérszegénység is fennáll, csak akkor beszélünk a fertőző vérszegénység fennállásáról. Mivel még a betegség alatt is ciklikusan jelenik meg a kórokozó a vérben, ezért néha többszöri vérvizsgálatra is szükség lehet a kimutatásához.
A fertőző vérszegénységben szenvedő macskákat ajánlott a retrovírusokra is megvizsgálni.
Gyógykezelés
A betegséget célzott antibiotikum kezeléssel gyógyítjuk. Sajnos ez nem vezet steril gyógyuláshoz, csupán a fertőzés visszaszorulásához. Ezért a betegségből való felgyógyulás után érdemes pótolni az elmaradt védőoltásokat és igyekezni kell megszűntetni a többi fennálló hajlamosító tényezőt is.
Kórjóslat
Az időben elkezdett gyógykezelés hiányában a megbetegedett macska elpusztulhat. A legtöbb esetben a szakszerű kezelés gyógyuláshoz vezet, de az átesett állatok hordozók (fertőzöttek) maradnak és újra megbetegedhetnek. A retrovírusokkal történt egyidejű fertőzés esetében a kórjóslat a kezelés ellenére is kedvezőtlen.
Megelőzés
Nincs abszolút biztos módszer a betegség megelőzésére, de nagyban csökkenti a fertőződés és a megbetegedés lehetőségét, ha nem engedik ki a macskát a lakásból, az ivartanítás, a hatékony bolha- és kullancsellenes védekezés, valamint a védőoltások rendszeres beadatása.
Hőguta
Bevezető
Az egészséges macskák testhőmérséklete 38,2-39,2 C a végbélben mérve. Ha a külső hőmérséklet e fölé emelkedik, akkor gyakran alakul ki a szervezet túlmelegedése, a hőguta. A hőguta életveszélyes állapot, ami azonnali beavatkozást igényel.
A szervezetben lezajló anyagcsere folyamatok hőtermeléssel járnak. A macskák gyors légzéssel igyekeznek leadni a felesleges hőmennyiséget. Ha a külső hőmérséklet megközelíti a testhőmérsékletet és a páratartalom is magas, akkor ennek nagyon kicsi a hatásfoka. Ilyenkor ösztönösen nyalogatják magukat, mert a szőrről elpárolgó víz is segít a testük hűtésében és igyekeznek hűvös helyre bújni a meleg elől. Ha túlmelegszik a testük (orvosi szaknyelven hyperthermia alakul ki), akkor hőguta alakulhat ki, ami egy életveszélyes folyamat, amikkor a hyperthermia következtében zavar lép fel a létfontosságú szervek (a máj, a vese, a tüdő, a szív és az agy) működésében.
Előfordulás
Habár a hőgutát gyakrabban észlejük kutyáknál, különösen amikor bezárt autókban hagyják őket, de macskánál sem ritkaság. A macskák kevésbé viselik jól a szélsőségesen magas hőmérsékletet, mint az emberek, ezért kánikulai napokon gondolni kell a védelmükre. A rövid orrú fajtákban (különösen perzsa macskában) gyakrabban jelentkezik.
Kórokok
A hőguta alapvető oka a szélsőségesen magas külső hőmérséklet. Emellett több tényező is segítheti a kialakulását. Ilyen a közvetlen napfény, a macska bezárása egy gépjárműbe vagy egy ketrecbe, kifutóba, ami megakadályozza, hogy elmeneküljön a meleg elől. Emellett a túlzott testmozgás (menekülés, játék), a hőtermeléssel járó betegségek (láz, görcsrohamok) és a légúti megbetegedések is közrejátszhatnak.
Tünetek
A hőgutának számos tünete van. Ezek közül a legjellemzőbbek:
-
izgatottan keresi a hűvösebb helyeket,
-
erőteljesen és hangosan zihál, valamint
-
rendkívül magas a végbélhőmérséklet (40 ºC felett).
Emellett esetenként sok egyéb tünet is segíthet a diagnózis felállításában:
-
a látható nyálkahártyák és a nyelv sötétvörös, később szürkés-vörös színe,
-
nyálzás, nyúlós nyál csorgása,
-
hányás, esetleg hasmenés, mindkettő gyakran véres,
-
olykor orrvérzés,
-
nagyfokú elgyengülés, izomremegés, ájulás, kóma és végül
-
elhullás.
Az állatorvos szapora szívverést, a kapilláris telítődési idő meghosszabbodását és a szervezet kiszáradását is megállapíthatja.
Gyógykezelés
Extrém hőmérséklet esetén igyekezzen otthon tartani a macskát a hűvös lakásban. Gondoskodjon bőséges mennyiségű hideg ivóvízről. Ha zihál és hűvös helyet keres, akkor dörzsölje át a szőrét egy hideg vizes ruhával. Az is segít, ha a lábait hideg vízbe mártja.
Ha a leírt tünetek jelentkeznek, mérje meg a macska végbélhőmérsékletét. Ha ez meghaladja a 39,5 ºC-ot, a beteg kezelését azonnal el kell kezdeni! Vigye a macskát hűvösebb helyre vagy állítson felé egy ventillátort. Tegyen hideg, nedves ruhát a cicára vagy mártsa hideg vízbe, amíg 40 ºC alá csökken a végbélhőmérséklete. Ekkor szárítsa meg a szőrét és ismételten ellenőrizze a végbélhőmérsékletet. Óvakodjon a túlhűtéstől! Ha sikerült lehűteni, akkor biztosítson elegendő hideg ivóvizet.
Ha a végbélhőmérséklet 40,5 ºC vagy annál magasabb, akkor a macskának mielőbbi állatorvosi ellátásra is szüksége van. Itt infúziókkal állítják helyre a macska folyadékháztartását, oxigénnel segítik a légzést, kortizol injekcióval kezelik a gégeödémát és az egyensúly helyreállítása után monitorozzák a macska belső szerveinek működését.
Megelőzés
A hőguta megelőzése érdekében
-
ne hagyjon macskát bezárt autóban (kutyát sem), akkor sem, ha az árnyékban parkol vagy ha nem nyáron utazik,
-
utazáskor használjon jól szellőző szállítóládát vagy még inkább fémketrecet és hagyja nyitva a kocsi ablakát, ha nincs benne légkondicionáló,
-
ne tegye ki a légzőszervi betegségben szenvedő macskáját magas hőmérsékletnek,
-
biztosítson megfelelő árnyékolást és a meleg napokon napjában többször hideg ivóvizet a kifutóban tartott macskáknak,
-
a kijáró macskákat igyekezzen bent tartani a nap legmelegebb óráiban a hűvös lakásban,
-
a lakásban tartott macskát ne zárja be egy szobába, hanem biztosítson szabad mozgást a számára és
-
bárhol is tartja a macskát, mindig biztosítson a számára elegendő friss ivóvizet.
Idült vesebetegség
Bevezető
Az idült vesebetegségek meglehetősen gyakoriak a macskákban, különösen idős korban. Veseelégtelenségről akkor beszélünk, amikor a vesék már nem képesek ellátni a feladatukat, ami gyakran idült, vagyis lassan lezajló vesebetegség miatt alakul ki. A veseelégtelenség nem azt jelenti, hogy a vesék nem képesek vizeletet termelni, hanem gyakran éppen ellenkezőleg. A vese teljesítményének csökkenése ugyanis bőséges, de híg vizelet termelődéséhez vezet, ezért a legtöbb veseelégtelenségben szenvedő macska nagy mennyiségű vizeletet ürít, mégpedig annak érdekében, hogy ezzel a híg vizelettel is minél több salakanyagot tudjon a szervezetből eltávolítani. Ez a jelenség gyakran zavarba hozza a macskatartókat.
A macska korosodásával sokszor a vesék "használódnak el" először. A folyamat hónapokig-évekig tart. Kezdetben nem jár látható tünetekkel, sőt, a vese betegsége ellenére még a vér- és a vizeletvizsgálat is kedvező eredménnyel zárulhat. Később azonban, ahogy a vesék állapota romlik, általában zsugorodnak, mert a működő veseszövet helyét fokozatosan hegszövet veszi át. Végül kicsivé és keménnyé válnak. A vesék hatalmas tartalékkapacitásának köszönhetően a még ép veseszövet sokáig képes ezt kompenzálni, de mikor a veseszövet 2/3-ada károsodott, kialakulnak a progresszív veseelégtelenség tünetei és a betegség laborvizsgálatokkal is diagnosztizálhatóvá válik. A bomlástermékek felhalmozódását a vérpályában szakszóval húgyvérűségnek (urémiának) nevezzük.
A vesék a vér szelektív szűrői. Bizonyos feleslegessé vált, gyakran káros anyagokat távolítanak el a vérből, másokat pedig, amelyek fontosak a szervezet számára, nem engednek át a vizeletbe. Mint említettük, a szűrőképesség romlása hígabb vizelet termelődéséhez vezet, amivel kevesebb salakanyag távozik a szervezetből, ezért ezt a legtöbb beteg macska úgy igyekszik kompenzálni, hogy több vizeletet termel. Mivel nő a szervezet folyadékvesztése, ezért a macska több vizet iszik, hogy ki ne száradjon.
Azt a szakaszt, amikor a bőséges, de híg vizelettel még elegendő bomlásterméket képes a beteg a szervezetéből eltávolítani, kompenzáltnak nevezzük. Amikor erre már képtelen, húgyvérűség jön létre, ami étvágytalanság és más súlyos tünetek kialakulásával jár. Ez a dekompenzált szakasz.
Előfordulás
Minél idősebb a macska, annál nagyobb valószínűséggel betegszik meg idült vesebetegségben. Ez általában 7-12 éves kor között kezdődik el és a 15 évesnél idősebb macskákban meglehetősen gyakori. Az idős macskák 30%-a szenved valamilyen vesebetegségben. Nincs különbség a nőstények és a kandúrok között a gyakoriság vonatkozásában.
Gyakrabban diagnosztizálunk vesebetegséget az átlagnál maine coon, abesszin, sziámi, orosz kék és burmai macskákban.
Kórokok
Az idült vesebetegség hátterében leggyakrabban a működő veseszövet idült gyulladásos megbetegedése (szakkifejezéssel: krónikus tubulointerszticiális nefritisz) áll. Ez különböző kórokok hatására alakulhat ki, vagyis nem specifikus szövetelváltozás. A legtöbb estben nem is lehet meghatározni a betegség valódi okát. Általában fertőző vagy örökletes betegségek, mérgezések, daganatok vagy autóimmun folyamatok idézik elő a vese idült megbetegedését.
Emellett több olyan hajlamosító tényezőt is ismerünk, amelyek hozzájárulhatnak a vesék idült megbetegedéséhez:
-
Hipertireózis (a pajzsmirigy túlzott működése). Ez az idős macskák meglehetősen gyakori hormonális megbetegedése. Ezek az állatok általában magas vérnyomásban szenvednek, ami növeli a vesén átáramló vér mennyiségét. Ez felgyorsítja a vesék öregedését, de egyben segít is kompenzálni a működési zavart. Ahogy elkezdjük kezelni kezdjük a macskát a hipertireózis ellen, úgy csökken a vérnyomás és ezzel a veséken átáramló vér mennyisége is, ami veseelégtelenség kialakulásához vezethet.
-
Vizeletsavanyító táp etetése középkorú vagy idős macskákkal. A fiatal felnőtt macskák leggyakoribb alsó húgyúti megbetegedését magnézium-ammónium foszfát (struvit) kristályok kialakulása okozza. Ezt megelőzendő sok tápba vizeletsavanyító anyagot kevernek, mert a savas vizeletben ez a kristály feloldódik. Ilyen tápot nem javasolt a középkorú és az idős macskákkal etetni, mert hosszú távon károsak a vesére. Ráadásul ezek etetése káliumveszteséghez is vezet, aminek tartós hiánya szintén vesebetegségre hajlamosít az idős állatokban.
-
Húgyúti fertőzések. A vesék és/vagy a húgyhólyag fertőzése gyakran tünetmentesen zajlik le és a veseelégtelenség kialakulásának fontos tényezője lehet. Ezért a vesebeteg macskák vizeletét ajánlott baktériumok jelenlétére is megvizsgálni.
Klinikai tünetek
Mint azt már említettük, a veseelégtelenség legjellemzőbb tünete a fokozott vízfogyasztás és vizeletürítés (szakkifejezéssel: polidipszia és poliuria, PD/PU). Az előrehaladott, dekompenzált esetekben étvágyromlás, fogyás, ápolatlan szőrzet, elesettség, bágyadtság, hányás, hasmenés és kellemetlen szájszag is előfordulhat. Néha fekélyek képződnek a szájban. Ha magas vérnyomás is kíséri a vesebetegséget, akkor szívzörej, agyvérzés és az ideghártya leválása miatt hirtelen megvakulás is felléphet. Az ilyen macskák különböző tárgyaknak ütköznek, a pupillájuk tág és fénymerev. A vese megbetegedése miatt kialakuló vérszegénységet is gyakran szívzörej jelzi. Ha végül képtelenné válnak a vesék vizeletet termelni (szakkifejezéssel: anúria lép fel), az rövid időn belül elhulláshoz vezet.
Diagnózis
Az idült vesebetegségeket a kórelőzményi adatok, a klinikai vizsgálat, valamint vér- és vizeletvizsgálat segítségével diagnosztizáljuk. A vérvizsgálat során a vesével ürülő bomlástermékek, a karbamid és a kreatinin vérszintjét állapítjuk meg. Ha ezek értéke magas és a vizelet fajsúlya alacsony, akkor veseelégtelenség áll fenn. Az egészséges macskák vérében alacsony a bomlástermékek mennyisége és nagyon koncentrált a vizeletük, ezért magas annak a fajsúlya.
A képalkotó eljárások (röntgen, ultrahang) nem helyettesítik a fenti vizsgálatokat. A veseelégtelenség, annak mértéke és következményei is csak a klinikai, a vér- és a vizeletvizsgálattal mérhető, de azáltal nem, hogy megszemléljük a veséket. Ezért a képalkotó eljárásokra csak akkor lehet szükség, ha az alapvizsgálatokat már elvégeztük és pontosítani szeretnénk a diagnózist, de önmagukban viszonylag ritkán nyújtanak használható információt.
Gyógykezelés
A dekompenzált esetekben a betegség gyógykezelése két szakaszban történik:
I. Szakasz: kórházi ellátás
Ebben a szakaszban nagy mennyiségű folyadékot adunk a macskának intravénásan annak érdekében, hogy kimossuk a szervezetéből a felhalmozódott bomlástermékeket. Ezt szakkifejezéssel diurézisnek nevezzük. Célja az is, hogy a maradék veseszövet működését javítsuk. Ha elég működő veseszövet maradt, akkor a diurézis segítségével a mérgező bomlástermékek eltávolíthatóak és az elveszített elektrolitok (különösképpen a kálium) pótolhatóak, amivel tovább javítható a vesék teljesítménye. Emellett megfelelő táplálást biztosítunk és csillapítjuk a hányást és a hasmenést is.
Ha az intenzív kezelés 3-4 napja alatt javulás következik be, csökken a karbamid és a kreatinin vérszintje, javul a kórjóslat, különösen, ha ezután sikerül otthon is a megfelelő kezelést biztosítani. Ha nincs javulás 3-4 napon belül, akkor a kórjóslat kedvezőtlen. Sajnos nem tudjuk előre megjósolni azt, hogy melyik macskánál tudunk javulást elérni. Olykor az enyhének tűnő esetek gyógyíthatatlannak bizonyulnak, a reménytelennek vélt esetek pedig jól kezelhetőek.
A veseátültetés elvileg macskákban is megvalósítható, azonban rendkívül költséges, így aligha válik általánossá a közeljövőben.
II. Szakasz: otthoni kezelés
Ha javulást értünk el az intenzív folyadékpótlással, vagy a macska a diagnózis felállításakor még kompenzált szakaszban van, akkor otthoni kezeléssel igyekszünk támogatni a vesék működését. Ha ez elmarad, a macska állapota gyorsabban súlyosbodik. Ezért a betegeket egész hátralevő életükön át kezelni kell az alábbi módszerek valamelyikével vagy azok kombinációjával. A megfelelő kezelés kiválasztása az eset egyedi értékelése alapján történik. Az alkalmazott kezelések azok gyakoriságának sorrendjében:
-
Gyógytáp etetése. A megfelelő diéta sokféleképpen támogatja a veseműködést. Egyrészt csökkenti a káros bomlástermékek termelődését, ezáltal tehermentesíti a veséket, másrészt az alacsony foszfortartalma révén megelőzi ennek az elemnek a felhalmozódását. Többféle vesebeteg gyógytáp is kapható, mi a kedvező klinikai tapasztalatok alapján a Hill's Prescription Diet k/d-t javasoljuk. Fontos, hogy vásárláskor a 7 évesnél idősebb macska esetében figyeljen arra, hogy a húgyúti megbetegedések vagy a húgyhólyaggyulladás ellen ajánlott tápok a fiatal felnőtt macskák alsó húgyúti megbetegedésének leggyakoribb formája, a struvit kristályok képződése ellen nyújtanak védelmet, de kimondottan károsak az idős, vesebeteg macskák számára.
-
Vérnyomáscsökkentés. Mint említettük, a vesebeteg macskák többsége (mintegy 65%-a) magas vérnyomásban szenved. Ezt fontos kezelni az ideghártya leválása okozta vakság és az agyvérzés megelőzése érdekében. Emellett egyes készítmények képesek javítani a vese teljesítményét is azáltal, hogy a glomeruláris (a glomerulusok a vese szűrőegységei) vérnyomást is csökkentik, amivel lassítják a további a vese további károsodását és mérséklik a fehérjeveszteséget is a vizelettel.
-
Otthoni folyadékpótlás. Ha szükséges, folytatni kell otthon is a folyadékpótlást. Ilyenkor a leghatékonyabb megoldás a megfelelő infúzió bőr alá adása. Ez támogatja a vesék működését. A betegség súlyosságától függően naponta, többnaponta vagy hetente kell elvégezni. A legtöbb macskatartó kezdetben idegenkedik ettől, de aztán hamar beletanul.
-
Étvágyjavítás. A vesebetegség gyakran jár étvágyromlással. Ha a macska nem eszik, akkor a saját testfehérjéit használja fel, ami gyorsan további állapotromláshoz vezet, ezért is fontos ilyenkor az étvágyjavítás.
-
Kálium kiegészítés. A vizelet mennyiségének növekedésével nő a kálium veszteség. A szervezet káliumtartalékai kimerülnek, ami tovább csökkenti a vesék teljesítményét. A kör bezáródik: minél gyengébb a vesék teljesítménye, annál több kálium távozik a szervezetből és minél alacsonyabb lesz emiatt a vér káliumszintje, annál gyengébben teljesítenek a vesék. Emiatt a vesebeteg macskák olykor kálium kiegészítésre szorulnak.
-
A foszfor megkötése. Amikor a vesék teljesítménye csökken, a foszfor halmozódik fel a szervezetben. A vér magas foszfor szintje hozzájárul az elesettség és az étvágytalanság fokozódásához. A foszfor felszívódásra alkalmatlan formában megköthető a bélcsatornában.
-
A kalciumhiány mérséklése. A vérben a kalcium és a foszfor aránya 2:1 körül van. Ha nő a vér foszfor szintje az serkentőleg hat a mellékpajzsmirigyre, ami ezért több kalcitonin hormont termel. A kalcitonin úgy növeli a vér kalcium szintjét, hogy a csontokból vonja ki azt. Emiatt a csontok gyengévé, törékennyé válhatnak. Megfelelő gyógykezeléssel csökkenthető a mellékpajzsmirigy működése és növelhető a kalcium felszívódása is a bélcsatornából.
-
A vörösvértest termelés fokozása. A vesék termelik az eritropoetin nevű hormont, ami stimulálja a csontvelőben a vörösvértestek termelődését. A vese megbetegedése ezért gyakran vérszegénység kialakulásával is jár, amit szintén kezelni kell.
Kórjóslat
A betegség kimenetele sok tényező függvénye. Ha a macska jól reagál a kezelés első szakaszára, akkor kedvezőbb. Ennek az állapotnak a fenntartásához a macska rendszeres ellenőrzésére van szükség, hogy a bekövetkező változásoknak megfelelően módosíthassuk a kezelést. Még a legreménytelenebbnek tűnő esetekben is érdemes próbálkozni, mert gyakran helyreállítható a vesék működése és ez hónapokig vagy akár évekig is fenntartható.
Megelőzés
A legtöbb esetben a vese megbetegedése nem előzhető meg, mert az a korosodás következménye. Azonban a betegség ismert okai kivédhetőek, ha a fertőzéseket időben felismerjük és kezeljük, illetve ha a középkorú és az idős macskákat nem etetjük vizeletsavanyító tápokkal. A 7 éves és annál idősebb macskáknak gyártott "senior" tápokat általában úgy állítják össze, hogy csökkentsék az időskori vesebetegségek valószínűségét. Ha nem áll fenn kizáró ok, akkor a vesebetegek macskáknak ajánlott gyógytáp is etethető megelőzésképpen. A legfontosabb azonban az idősödő macska állandó megfigyelése, az étvágy és a vízivás ellenőrzése. Emellett ajánlott rendszeres vizelet- és vérvizsgálattal is ellenőriztetni a macska állapotát.
Játék közbeni agresszió
Bevezető
A macskák ragadozó állatok. Kölyökkorban egymással és szüleikkel játszanak, akikkel egy nyelvet beszélve hamar megtanulják, hogy hol van ebben is a határ. Emberi közösségben viszont gyakran előfordul, hogy "durván játszanak", vagy "levadásszák" a családtagokat, nemritkán komoly fájdalmat okozva. Mi is elmondjuk a macskánknak, hogy ezt nem szeretjük, de nem jól, legalábbis a mi reakcióinkat a macska nem érti meg, gyakran inkább olaj a tűzre. Ha rákiáltunk vagy megütjük, azt hiszi, hogy nagyon élvezzük a dolgot vagy éppenséggel még ennél is vadabban játszanánk... Tehát itt valójában egy kommunikációs problémáról van szó és nem arról, hogy a cica gonosz. Mégis, a félreértések sorozata gyakran súlyos nézeteltérésekhez, sérülésekhez, olykor a macska menesztéséhez vezet, pedig mindez megelőzhető, kezelhető lenne. Ebben szeretnénk segíteni.
Azok a cicák, amelyek az alomtestvéreik körében nevelkedtek, hamar megtanulják, hogyan imitálhatják játék közben a harapást és a karmolást. Ha durvák, az fújáshoz, morgáshoz, visszatámadáshoz vagy a játék félbeszakadásához vezethet. Az egykéknek viszont nincs lehetőségük ennek az ismeretnek az elsajátítására, ezért gyakoribb közöttük a játék közbeni agresszió. Ilyen szempontból a legrosszabb helyzetben a mesterségesen, egyedül felnevelt cicák vannak.
Az is előfordul, hogy eredetileg maga a tulajdonos kezdeményezte a durva játékstílust, amire a cica "vevő" volt és a szokásává vált.
Előfordulás
A játék közbeni agresszió elvileg bármely életkorban előfordulhat, de leggyakrabban a 2 évesnél fiatalabb macskák és cicák körében jelentkezik.
Tünetek
Az érintett cica gyakran nagyon aktív, kíváncsi, esetleg szorgos éjszakai életet él. Játék közben durva, fájdalmat, sebeket okoz. Mások mozgó objektumokra lesnek, mint az emberi kéz vagy láb. Lesben állva megbújnak, majd hirtelen előugranak és támadnak, amikor az áldozatuk elhalad előttük.
A játék közbeni agresszió általában jellegzetes testtarással párosul. Ilyenkor a farok előre-hátra csapkod, a fülek a fejtetőhöz simulnak és a pupillák kitágulnak. Ez a testtartás a normális játék során is megjelenhet és durva harapás, karmolás követi.
Gyógykezelés
Ez az agresszió típus, ha időben elkezdik kezelni, általában orvosolható. A kezelés több elemből áll.
1. Figyelje meg, követnek-e a támadások valamilyen rendszerességet, illetve milyen játékhoz, eseményhez kapcsolódnak.
2. Kezdeményezzen sokszor megelőző játékot. Minél többet játszik biztonságos, Önnek is megfelelő játékot az ilyen cicával, annál kevesebb kedve lesz az Önnek nem megfelelő játékokra.
3. Olyan játékokat kezdeményezzen, amelyeknél kicsi a közvetlen kontaktus és így a sérülések kockázata. Használhat pl. madzagra kötött játékokat vagy guríthat labdát.
4. Ha lesből támad a cica, zárja el a kedvenc leshelyeitől.
5. Akasszon a vadász nyakába egy csengőt, hogy tudja követni a mozgását a lakásban.
6. A kiszámítható támadásokat a zajkeltéssel való elriasztással előzze meg. Ez lehet sziszegés, esetleg egy nem hangos "sicc" is vagy más, nem durva zaj, mondjuk egy apróval teli bádogedény rázogatása. A vízipisztoly vagy a vízzel töltött permetező is jó szolgálatot tehet. Ezeket a támadás előtti pillanatokban a macska kizökkentésére használja, de ne az elijesztésre!
7. A fizikai büntetés minden formája kerülendő, akárcsak a durva zajkeltés, mert ezek az agresszió fokozódásához vezethetnek és félelmet ébreszthetnek, ami tönkreteheti a későbbi kapcsolatát a macskával. A fizikai büntetést félreértelmezheti a cica és bátorításnak vélheti a durva játékra.
8. Ha durván játszik vagy lesből támad és harap, azonnal elsétáljon el a cicától és ne törődjön vele tovább. Ez sokkal eredményesebb, mert így azt tanulja meg, hogy a durvaság eredménye a játék abbahagyása.
9. Végezetül, ha nagyon elfoglalt vagy nem ér el javulást, nagyon jól kezelhető az agressziónak ez a formája egy másik, hasonló életkorú és temperamentumú cica beszerzésével is.
A macskaleukémia
Bevezető
A macskaleukémia a macskák egyik leggyakoribb halálos kimenetelű vírusos megbetegedése. Újabban sok helyen visszaszorulóban van, ami a védőoltás terjedésének köszönhető. Ennek ellenére még ezekben az országokban is a macskák első számú fertőző haláloka, hát még nálunk, ahol csak nagyon kevesen oltatnak ellene. Maga a "leukémia" szó fehérvérűséget, vagyis fehérvérsejt rákot jelent. Ez volt az első kórkép, amit a macskaleukémia vírussal (angol néven: feline leukemia virus, rövidítve: FeLV) kapcsolatban leírtak. Később kiderült, hogy ez a vírus sok más, szintén halálos kimenetelű megbetegedést is okozhat, de az elnevezés megmaradt.
A macskaleukémia vírus a retrovírusok családjába tartozik, amelyekre az emberi HIV (human immunodeficiency virus, vagyis az AIDS vírusa) irányította a közfigyelmet. A retrovírusok képesek beépülni a sejtek genetikai anyagába, a DNS-be. A macskaleukémia vírusnak három altípusa van és az általuk kiváltott megbetegedés a vírus típusától is függ. A retrovírusok családjába tartozik még a macska immunhiány betegségének a vírusa is (angol néven: feline immunodeficiency virus, rövidítve: FIV), amit a macska AIDS vírusának is neveznek.
Az embert egyik macska retrovírus sem betegíti meg. Ennek ellenére az újszülöttektől, a daganatos betegektől, a HIV vírussal fertőzöttektől és a szerv transzplantáción átesettektől ajánlott távoltartami a fertőzött macskákat, mert azok különféle egyéb kórokozókat üríthetnek. A többieknek csupán a szokásos személyi higiénia betartására kell odafigyelniük.
Előfordulás
A macskaleukémia vírusát leggyakrabban a kijáró vagy többedmagukkal tartott, fiatal (1-6 éves) macskák kapják el. A vírus leginkább a nyállal terjed, de ürülhet a kilélegzett levegővel, az orrváladékkal és a bélsárral is. Az együtt tartott, egymást tisztogató, együtt játszó, verekedő (ezért is gyakoribb a kandúrokban) és közös tálból etetett vagy közös macskavécét használó macskák is megfertőzhetik egymást. Ezért szokták úgy jellemezni a retrovírusokat, hogy míg a leukémia vírusával a jó viszonyban levő macskák is megfertőzhetik egymást, addig a FIV csak az egymással rosszban levő macskák között terjed, mivel ez utóbbira sokkal inkább jellemző, hogy a verekedések során adják át. Az elmondottak mellett a magzatok a méhen belül is megfertőződhetnek, ilyenkor a többségük elpusztul. Az idősebb macskák viszont valamivel kevésbé fogékonyak.
A vírus leggyakrabban a több macskát tartó háztartásokban okoz betegséget, ahol akár 30-100%-ot is elérhet a fertőzöttség, ha egy vírushordozó macska bekerül.
Magyarországon nem rendelkezünk pontos adatokkal, de az Egyesült Államokban 1990-91-ben, tehát még a védőoltások széleskörű elterjedése előtt azt találták, hogy a betegségre gyanút keltő elváltozásokat mutató macskák közül a kizárólag lakásban élők 7,5%-a, a kijárók 15,5%-a, a kizárólag kint tartottaknak pedig 20,4%-a volt kimutathatóan fertőzött a macskaleukémia vírusával. Mindegyik csoportban magasabb volt a fertőzöttség előfordulása ott, ahol több macskát tartottak együtt. Ez ráirányítja a figyelmet, hogy milyen óriási a veszély ma Magyarországon!
Tünetek
A macskaleukémia vírusa több, egymástól sok szempontból különböző kórképet is okozhat, amelyek alapvetően három formába csoportosíthatóak:
-
Leukémia: fehérvérsejt rák.
-
Limfoszarkóma (vagy limfóma): különböző szervekben található daganat, ami a nyirokszövetből, pl. egy nyirokcsomóból indul ki. Csaknem minden szervben előfordulhat, de többnyire a nyirokcsomók, a bélcsatorna, a vesék, a máj, a gerincvelő, az agy és a csontvelő érintett. Fiatal macskában az elváltozás gyakran jelentkezik a mellkasban (mediasztinális forma).
-
Nem daganatos megbetegedések: sok, egymástól nagyon különböző formában jelentkezhet, mint láz, vérszegénység, vetélés, ínygyulladás, felső légúti betegségek, szemgyulladás, izületgyulladás és immunhiány. Az utóbbi a macskát fogékonnyá teszi a különböző fertőzésekkel szemben, amelyek gyakran halálos kimenetelűek.
Diagnózis
A vírushordozást vérvizsgálattal igazolhatjuk. Különböző tesztek léteznek, amelyek némelyike a korai fertőzések diagnosztikájára alkalmas, mások inkább a késői, már visszafordíthatatlan fertőzéseket mutatják ki.
Az ELISA teszt nagyon megbízhatóan kimutatja a fertőzést annak bármelyik szakaszában. A vírus bekerülését követően hamar pozitívvá válik. Az eredmény később újra negatív lesz, ha a macska szervezete legyőzi a fertőzést. Ez nem ritka (lásd később), ezért minden pozitív macskát ajánlott 12 hét múlva újravizsgálni. A betegség késői szakaszában az ELISA teszttel a macskák nyálából és könnyéből is kimutatható a fertőzés, de ez a vérvizsgálatnál kevésbé megbízható eljárás.
A vizsgálatot helyben végezzük, néhány vércsepp kell hozzá csupán és az eredménye akár meg is várható.
Az IFA teszt csak a betegség késői szakaszában válik pozitívvá. Ezek a macskák már csak kivételesen képesek megszabadulni a vírustól. Ezt az állapotot perzisztens virémiának nevezzük.
A pozitív macskák sorsa
Sok tényező határozza meg egy vírusfertőzés kimenetelét. Ilyen a vírus mennyisége, a vírustörzs, az immunrendszer állapota és más betegségek egyidejű fennállása. Így a fertőzött macska sorsa nem jósolható meg előre. Négy különböző kimenetel lehetséges:
1. védettség kialakulása
Az esetek mintegy 40%-ában, különösen felnőtt és idős macskákban az immunrendszer képes a vírus teljes eliminálására a szervezetből a fertőzést követően mintegy 4-8 héttel, ami tartós védettség kialakulásával jár. A fertőzés időszakában felléphet néhány enyhe tünet, láz, étvágycsökkenés, letargia és a nyaki nyirokcsomók megnagyobbodása a jellemző, ami 2-10 nap után elmúlik.
2. fertőzés
Az esetek mintegy 30%-ában az immunrendszer alulmarad a küzdelemben és a macska tartósan fertőzött marad. Ekkor a macska az előző pontban leírt enyhe tüneteket mutatja kezdetben néhány napig, de aztán javul az állapota néhány hétre, hónapra, vagy akár évre is. Az ilyen macskák fele elpusztul 2-3 éven belül és csupán 15%-uk éli túl a fertőzést követő 4. évet. A védőoltás az ő esetükben nem okoz sem súlyosbodást, sem javulást.
3. látencia
Szintén csaknem 30 % valószínűséggel a macska hordozza ugyan a vírust, mégsem tudjuk ezt kimutatni. Ilyenkor ugyanis csak a sejtek DNS-ébe beépült vírusok maradnak a macskában, amelyek ellen nem képződnek ellenanyagok. A vírus átlagos | |
AJÁNLOM AZ OLDALT
